AZ ÁLLATOKAT A VONATKOZÓ TÖRVÉNYEK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL CSAK BUDAPEST TERÜLETÉN, SAJÁT FUTÁRRAL SZÁLLÍTJUK HÁZHOZ!
A HÁZHOZSZÁLLÍTÁST CSAK ELŐRE UTALÁS ESETÉN TUDJUK VÁLLALNI!
A SZEMÉLYES ÁTVÉTEL AZ ÜZLETÜNKBEN LEHETSÉGES!
- Tudományos név: Mikrogeophagus ramirezi (Myers, Harry; 1948)
- Szinonímák: Papiliochromis ramirezi, Pillangó tarkasügér, Ramiresi, Ramirézi, Szivárványos törpesügér
- Magyar név: Pillangó törpesügér
- Csoport: Sügérek
- Származás: Dél-Amerika; az Orinoco-medence, Rio Meta (Venezuela).
- Testhossz: 6-8 cm.
- Természetes élőhely: Gallyakkal, lehullott falevelekkel eltorlaszolt vizek, tavak.
- Viselkedés: Békés természetű, jól tartható kisebb halakkal, vagy más törpesügerekkel.
- Táplálkozás: Ragadozó (természetes környezetben kis rákokat és rnikroszkopikus nagyságú élőlényeket fogyaszt).
- Szaporítás: Elég könnyű, ha már egy pár megtalálja egymást.
- Medence: Minimum 80 literes.
- Halnépesség: 90 literre 1 pár
- Dekoráció: Kövek, homokos zónák, sok növény. Szeretik a lassan mozgó igen lágy, de jól szűrt, oxigéndús vizet.
- Hőmérséklet: 26-29 °C
- pH: 6-7,5
- Keménység: 6-14 NK°
- Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: A pillangó törpesügér vagy ramirezi, igen kedvelt békés természete és pompás színei miatt. Feje és a teste első harmadának az alapszíne sárga, a hátsó kétharmad része pedig kékes-fehéres. Egy íves fekete csík fut végig – a szemen keresztül – a fejen. Egy fekete folt található a test közepén. Az úszók sárgás színűek és a hátúszó első pár sugara fekete. A nőstények hasi része inkább rózsaszín. A hímek arról ismerhetők fel, hogy hátúszójuk második sugara erősen megnyúlt. A tenyésztett halak kevésbé szélsőséges körülményekhez is alkalmazkodnak. Ázsiai tenyésztők a ramirezinek már igen sok változatát (arany, fátyol stb.) produkálták. Tartásuk nem túl nehéz, ha betartjuk a rendszeres vízcseréket és a víz nitrát szintjét alacsonyan tartjuk. Mindazonáltal a pillangó tarkasügerek nagyon érzékenyek a vegyszerekre, vagy a hirtelen vízminőségváltozásra. A ramirezit a kereskedelemben egy igen könnyedén tartható halnak állítják be. Alapvetően átlagos minőségen is gondozható, de így élete elég rövid lesz. Amennyiben hosszú életű, egészséges példányokat akarunk nevelni, fontos, hogy tisztában legyünk igényeikkel. A boltokban megvásárolt, és átlagos társas medencébe helyezett halak ritkán élnek 1 évnél tovább. Nem igazán kedvelik nagy halak társaságát (kék gurámi, kardfarkú hal, stb.). Leginkább egy 100-150 literes dél-amerikai biotóp medencébe való, ahol társaságként békés lazacok (vörös neonhal, vörösfejű lazac, törpeszájú vagy baltahasú hal), kisebb-közepesebb páncélosharcsák (pl. panda páncélosharcsa, rácsmintás páncélosharcsa) és néhány lorikária vagy ancistrus jöhet szóba. Vizét kezelhetjük tőzeggel is, hogy méginkább hasonlítson az amerikai folyókra. Ajánlatos medencéjét külső szűrővel is ellátni. Nem viseli el nagyobb mértékben a nitrátot, nitritet, ammóniát és egyéb felgyülemlett káros anyagokat. Érzékeny lehet bizonyos parazitákra, például az Ichthysophirius multifillis nevezetű darakórra. Ebből a betegségből nem könnyű eredményesen kigyógyítani, hamar jelentkeznek nála ciszták, amik akár halálosak is lehetnek. A vörös szúnyoglárvára nem olyan érzékeny, mint az Apistogramma-fajok, de csak csínján vele. Több új variánsa is elterjedőben van, ilyen például az arany pillangó törpesügér és az új szín, az „electric blue ramiresi”. A vízcseréket érdemes legalább hetente megejteni. Betartva néhány szabályt, nem lesznek oly rövid életűek kedvenceink.
A pillangó tarkasügerek barlangba ikrázó halak, de lapos kövekre és vízinövények széles leveleire is leikráznak. Ha több növendék halat tartunk, előbb-utóbb kiválik egy pár. A pár sok időt tölt a kiszemelt hely megtisztításával, mielőtt leívnak. A nőstény 100-200 ovális narancssárga ikrát rak, majd a hím megtermékenyíti azokat. A nőstény és a hím egyaránt vigyáz az ivadékokra. Az ázsiai túltenyésztett változatok – ahogy sok intenzív tenyésztéssel létrehozott más fajta sem – nem örökölték őseiktől azt a képességet, hogy őrizzék az utódaikat. Körülbelül 60 óra múlva az ikrák kikelnek és a kishalak további néhány nap múlva úsznak el. Normális körülmények között a szülők szigorúan őrzik az ivadékokat. Ha a hím elkezdi támadni a nőstényt, akkor távolítsuk el a nőstényt. Amint elúsztak a kishalak, a hím megtisztítja őket a szájával, majd visszaköpi őket a fészekbe. Amint a szikzacskó felszívódik etessük őket sóféreglárvákkal. A napi 10%-os vízcsere ajánlott ( mivel a kishalak érzékenyek a hirtelen vízválozásokra), mivel a gyakori etetéstől felhalmozódhatnak a káros anyagok a vízben. Körülbelül három hét múlva a hím abbahagyja a kicsik pátyolgatását, ezután kivehetjük a medencéből őt is.
forrás: diszhal.info
