AZ ÁLLATOKAT A VONATKOZÓ TÖRVÉNYEK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL CSAK BUDAPEST TERÜLETÉN, SAJÁT FUTÁRRAL SZÁLLÍTJUK HÁZHOZ!
A HÁZHOZSZÁLLÍTÁST CSAK ELŐRE UTALÁS ESETÉN TUDJUK VÁLLALNI!
A SZEMÉLYES ÁTVÉTEL AZ ÜZLETÜNKBEN LEHETSÉGES!
- Tudományos név: Iriatherina werneri (Meinken; 1974)
- Magyar név: Ostoros szivárványhal, Werneri kalászhal
- Csoport: Kalászhalak
- Származás: Ázsia; Indonézia, Papua Új-Guinea, Ausztrália.
- Testhossz: hím 5 cm, nőstény 3,5 cm
- Természetes élőhely: Növényekkel dúsan benőtt, tiszta vizű, lassú folyású folyókban, vagy állóvizekben, mocsarakban
- Viselkedés: Békés csapathal, de nem társas akváriumba való hal, mert hosszú úszóit a többi hal megcsípkedheti.
- Táplálkozás: Mindenevő, apró élő és fagyasztott eleségeket adhatunk nekik, de megeszik a száraz tápokat is.
- Szaporítás: Nehéz
- Medence: Minimum 60 literes
- Halnépesség: 80 literre 6-7 hal
- Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, amelyben a vízmozgás ne legyen túl erős, ezenkívül legyen hely az úszáshoz is. Aljzatnak használjunk apró szemű kavicsot vagy homokot.
- Hőmérséklet: 24-30°C
- pH: 5,5-7,5
- Keménység: 5-12 NK°
- Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: Érzékeny halak, nem árt odafigyelni a vízminőségre, pH értékre, és vizük se legyen alul-szűrt. Kezdőknek ugyan nem szokták ajánlani, de némi ismerettel rendelkező akvaristák már belevághatnak tartásába. Társíthatjuk pontylazacokkal, razbórákkal, páncélos-, és algaevő harcsákkal, és minden más békés, úszókat nem csipkedő hallal (pl. törpe gurámi, ramirézi törpesügér, törpe elevenszülő fogaspontyok). Testük alapszíne ezüstös, a hátukon kékes, míg a hasukon narancssárga csillogással. A felnőtt halak testén függőleges sötét csíkok láthatóak. Két hátúszójuk van, az elsőnek legyező formája van, melynek színe többféle színből áll össze: vörös, sárga, narancs, fekete. A második hátúszó fekete vagy sárga színű. A farokúszó kék, vagy színtelen és a szélein vörös színű. A nőstények sárgás-ezüstös színűek, úszóik átlátszóak. A halak színe függ származási helyüktől is. A fiatal példányok és a stresszes halak színe meg sem közelíti a kifejlett egyedek színét.
A nemek megkülönböztetése könnyű: a hímek nagyobbak, színesebbek és a hát-, farok- és farok alatti úszójuk első sugarai hosszúra nőnek. Tenyésztése nem olyan egyszerű, de nem is lehetetlen. Ívás előtt etessük halainkat jó minőségű apró élő eleségekkel. Amikor a nőstények hasa megtelik ikrával, szemmel láthatóan kikerekedik, a hímek pedig kifeszítik úszóikat és a rivális hímeknek és a nőstényeknek mutogatják magukat. Ez jó jel, ekkor egy kis medencébe tegyük ki a kiszemelt párt, amibe lágy, enyhén savas vizet tegyünk, és béleljük ki a medencét Jávai mohával. Célszerű a legszebb hímet és a legnagyobb hasú nőstényt kiválasztani. A násztáncuk nagyon érdekes: a hím a nőstény körül táncol és fel-le mozgatja az úszóit. Az ikrákat a finom levelű növények közé szórják. Ikrázás után távolítsuk el a tenyészpárt, mert ikrafalók. Az ikrák 8-12 nap múlva kelnek ki, az ivadékok nagyon aprók és a vízfelszín közelében úsznak. Kelés után adjunk nekik papucsállatkákat, majd 7-10 nap múlva, ha már kicsit nagyobbra nőttek adhatunk nekik frissen kelt sórákot. Ha eddig eljutunk, akkor már könnyen felnevelhetőek a kishalak.
forrás: diszhal.info
